A kellemetlen szennyvízszagnak több oka is lehet. Ilyenkor a kétségbeesett ügyfeleink azonnal egy dugulásra gyanakodnak, pedig a szennyvízhálózat egy zárt rendszer. Minden lefolyónál jó esetben bűzzáró szifon van felszerelve, ami nem engedi vissza a rendszerből a szennyvízszagot. Például egy kézmosónál és egy mosogatónál nagyon jól megfigyelhető az U alakú szifon. Ez az alkatrész, mint minden más bűzzár, arra hivatott, hogy a benne egy szinten, a lefolyó kiállása alatt megtartott vízzel zárja el a csatorna szellőzését.
Egy jól átjárható, tehát dugulásmentes hálózatban érezhetően mozog és áramlik a levegő. Ha levesszük a WC-t a helyéről, vagy bármelyik szifont, akkor a kezünket odatéve – főleg ha kicsit nedves – jól érezhetően tapasztalhatjuk ezt. Bűzzár például a WC-csészében mindenki áltál jól ismert víz is, ami mindig ott áll. A kagyló úgy van kialakítva szintén U alakban, hogy ezt a vízszíntet folyamatosan megtartsa, ezzel lezárva az előzőleg említett szellőzni akaró szennyvízcsöveket, gátat szabva a kellemetlen szennyvízszagnak a házban.
A dugulás nem okoz szennyvízszagot, kivételt képez például, ha egy udvari fordítóakna van eldugulva, esetleg tele van, és elkezd kiszivárogni a fűre, vagy már hetek óta csak telik, és egyre kellemetlenebb szagúak a benne felgyülemlő anyagok. Természetesen ez is csak akkor érezhető, ha esetleg a kérdéses akna teteje esetleg törött, vannak rajta emelési lyukak, nincs rendesen a helyén, stb…
Valamint akkor beszélhetünk dugulás miatti szagokról, ha esetleg annyira le van szűkülve a kezdődő dugulástól a cső keresztmetszete, hogy egy nagyobb mennyiségű víz lehúzása a WC-n vákuumot idéz elő a csőben, ezzel kiszívhatja, illetve kiböfögheti a bűzzáró szifonokból a vizeket.
Legtöbb esetben nem dugulásban keressük a problémát. Először minden bűzzárat megnézünk, hogy nincs-e kiszáradva, esetleg van-e olyan zuhanyzó, fürdőkád, bidé, kézmosó, amit nem használnak, vagy bojlercseppvíz, ami esetleg nincs használatban. Ugyanis, ha bármelyik ezek közül, huzamosabb ideje nincs használva, akkor a benne lévő bűzzáró víz elpárolog, és kiszárad a szifon, ezzel szabad utat engedve a szennyvízszagnak. Ha van használaton kívüli lefolyónk, abba 2-3 naponta öntsünk egy 3dl-es pohár vizet, hogy a bűzzár lássa el a funkcióját és ne száradjon ki, illetve át is öblítjük vele a rendszert, mert az állott víz önmagában is kellemetlen tud lenni.
Amikor csatornaszag miatt érkezünk ki ügyfelünkhöz, megnézzük a szifonokat abból a szempontból is, hogy esetleg nem lett-e lecserélve, egy egyébként minden szempontból praktikus gégecsőre, mert ennek a cseréjénél jellemzően nem hajlítanak bele bűzzárat, illetve nem rögzítik az U alakot a hozzá kapott műanyag alkatrésszel.
Amikor ezeket rendben találjuk, akkor már nem sok oka lehet a házban terjengő szagoknak, egy kivételével, ami nem más, mint maga WC-kagyló.
Négyféleképp rögzítik ezeket.
-csemperagasztó, misung, beton (ez nagyon szakszerűtlen és elavult)
-sziloplaszt vagy szaniterragsztó
-falra szerelhető, hátsókifolyású WC
-csavar
Utóbbinál (csavar) szokott előfordulni, hogy a csésze és a 110-es átmérőjű szabvány lefolyócső közti ültetőgumi vagy elmarad, mert hosszabbra lett tervezve a kiállás, hogy ki lehessen hagyni a gumit, vagy a kagyló felhelyezésénél a gumi nem illeszkedik, illetve elgyűrődik. Ezen a ponton jelentősen vissza tud áramlani a szennyvízszag és dugulásra is nagyon hajlamos lesz. Ilyenkor új ültetőgumit teszünk be szakszerűen. Minimális hézagok így is maradhatnak, attól függően, hogy hogy sikerült kiépíteni a kiállást, ezért a lecsavarozott, alsókifolyású kagylóknál minden esetben javasolt vékony sziloplasztozással körbetömíteni.
Egy esetleges dugulásnál sokkal könnyebb is roncsolás nélkül eltávolítani, és utána a helyére állítani.